Nem tudom hol kezdjek hozzá. Elbúcsúztam Öcsitől most meg Lalától kéne...
Felmerült egy olyan lehetőség hogy egy öreg bácsinak odaadjuk akinek nem rég halt meg a felesége. Nincs szívem odaadni nekik Lalát. Első perctől kezdve számára én voltam a minden. Mikor pórázra fogtam és a lábamnál ült az autóba. Pedig tudom, hogy a bácsinak szüksége lenne rá, de önző vagyok.
Annyira, hogy az már képtelenség.